Amikor évekkel ezelőtt a Vinohradyn laktam, ott lakott a földszinten egy házmester, és őnála albérletben volt valami kistisztviselő egy bankból, aki a Kramerius utcába járt egy söntésbe, és egyszer ott összeveszett egy úrral, akinek a Vinohradyn egy olyan vizeletvizsgáló intézete volt. Ez az úr soha semmi másra nem gondolt, és nem is beszélt másról, és csupa vizeletes flaskákat hordozgatott magával, és mindenkinek az orra alá dugta, hogy vizeljen bele, és vizsgáltassa meg a vizeletét, mert az ilyen vizsgálaton múlik az ember és a család boldogsága, és nagyon olcsó is, mert csak hat koronába kerül. Mindenki, aki abba a söntésbe járt, még a kocsmáros meg a kocsmárosné is, kielemeztette már a vizeletét, csak ez a kistisztviselő tartotta még magát, pedig ez az úr folyton utána somfordált a piszoárba, amikor kiment, és mindig azt mondta neki aggódó hangon: “Én nem tudom, Skorkovský úr, de nekem valahogy nem nagyon tetszik a maga vizelete, tessék belevizelni ebbe az üvegecskébe, amíg nem késő!” Végül is sikerült rábeszélnie. A kistisztviselőnek ez hat koronájába került, és ez az úr olyan alaposan megcsinálta neki azt az elemzést, mint az összes többinek a söntésben, a kocsmárost is beleértve, akinek elrontotta a boltját, mert az ilyen elemzés után mindig azt mondta, hogy nagyon súlyos eset, hogy a paciensnek nem szabad mást inni, csak vizet, hogy nem szabad dohányoznia, nem szabad megnősülnie, és kizárólag csak főzeléket szabad ennie. Úgyhogy ez a kistisztviselő borzasztó dühös lett rá, mint mindenki, és a házmestert választotta a bosszú eszközének, mert tudta, hogy ez a házmester egy goromba ember. Ezért azt mondta egyszer ennek az úrnak, aki a vizeletvizsgálást művelte, hogy az a házmester már nem érzi magát egészségesnek egy idő óta, és kéreti őt, hogy holnap reggel hét órakor menjen el hozzá vizeletért, mert meg akarja vizsgáltatni. És ő el is ment. A házmester még aludt, amikor ez az úr felköltötte, és barátságosan azt mondta neki: “Van szerencsém, Málek úr, jó reggelt kívánok. Itt van, kérem, az üvegecske, tessék belepisilni, és kapok hat koronát.” De akkor aztán kitört a botrány, mert ez a házmester gatyában kiugrott az ágyból, nyakon ragadta ezt az urat, és úgy odavágta a szekrénybe, hogy beleragadt! Aztán kihúzta a szekrényből, fogott egy bikacsököt, és gatyában lekergette a Čelakovský utcára, és ez az úr visított, mint egy kutya, mikor a farkára lépnek, és a Havlíček úton felugrott a villamosra, és a házmestert megfogta egy rendőr, összeverekedett vele, és mivel a házmester gatyában volt, és mindene kilógott, e miatt a közbotrány miatt bedobták a zsupkocsiba, és bevitték a rendőrségre, és ő még a zsupkocsiból is úgy ordított, mint egy bölény: “Gazemberek, majd én megmutatom nektek, az én vizeletemet vizsgálni!” Hat hónapot ült nyilvános erőszakoskodásért és hatóság elleni sértésért, és aztán ítélethirdetéskor elkezdte sértegetni az uralkodóházat, úgyhogy talán még ma is ül, és ezért mondom, hogy ha bosszút akarunk állni valakin, akkor egy ártatlan ember issza meg a levét.