Én már ismertem egy ilyen embert. Altiszt volt egy bankban. Ezreseket lehetett rábízni; egyszer egy másik bankban vett fel valami pénzt, és ezer koronával többet adtak neki, és ő ott helyben visszaadta, de ha leküldték, hogy hozzon tizenöt krajcárért karajt, akkor útközben megzabálta a felét. Olyan falánk és mohó volt, hogy amikor a tisztviselők májas hurkáért küldték, ő útközben a zsebkésével felnyisszantotta a májashurkát, és a lyukakat angoltapasszal ragasztotta be, ami öt májas hurkánál már többe került neki, mint egy egész májas hurka.
“