Én csak egy cseh írót ismertem személyesen, bizonyos Ladislav Hájeket, Domažlicéből. Ő volt az “Állatok világának” a szerkesztője, és egyszer eladtam neki egy korcs dögöt, mint fajtiszta spiccet. Nagyon vidám és derék úr volt. El szokott járni egy kocsmába, és ott mindig felolvasta az elbeszéléseit, amik olyan szomorúak voltak, hogy mindenki röhögött, és ő sírva fakadt, és mindenkinek fizetett a kocsmában egy pohárral, és mi el kellett énekeljük neki hogy “Domažlice kapuja, szépen ki van mázolva, aki aztat festette, a lányokat szerette… Hej, de most már hol van? Fekszik lent a sírban…
“
