Én ismerek egy Ronovský nevű embert, ennek volt egy nagyapja, aki még a jobbágyság idején Olaszországban volt, és ott szolgálta le a tizenkét esztendejét, és káplári rangban jött haza. És mivel nem kapott semmilyen munkát, hát az apja magához vette szolgálni ezt a nagyapát. Egyszer elmentek rönköket hordani robotba, és ez a nagyapa, aki az apjánál szolgált, elmesélte nekünk, hogy egy ilyen rönk olyan nagy volt, mint egy ház, úgyhogy meg se tudták mozdítani. Erre ő azt mondta: “Hagyjuk itt ezt a dögöt, ki a fene fog kínlódni vele.” És az erdész, aki meghallotta, elkezdett kiabálni, és felemelte a botját, hogy azt a rönköt is fel kell rakni. Erre a mi Ronovský barátunk nagypapája csak annyit mondott: “Te piszok, te, én egy öreg obsitos vagyok.” De egy hét múlva idézést kapott, és megint berukkoltatták Olaszországba, és megint ott volt tíz évig, és azt írta haza, hogy majd ha visszajön, fejszével főbe kólintja ezt az erdészt. Még szerencse, hogy az erdész közben meghalt.