Egyszer évekkel ezelőtt én is elhatároztam, tisztesség ne essék szólván, hogy képezni fogom magamat, hogy ne maradjak el, és eljártam a prágai Iparszövetség olvasótermébe, de mivelhogy rongyos voltam, és a fenekemen csak úgy világítottak a lyukak, nem képezhettem magamat, mert nem hagytak ott maradni, és kivezettek, mert azt hitték, hogy télikabátokat akarok lopni. Így aztán felvettem az ünneplő ruhámat, és egyszer elmentem a múzeumkönyvtárba, és a barátommal együtt kivettem egy ilyen könyvet a lélekvándorlásról, és abban olvastam, hogy egy indiai császár a halála után disznóvá változott, és amikor ezt a disznót leszúrták, akkor majommá változott, a majomból dakszli lett, és a dakszliból miniszter. Aztán a katonaságnál meggyőződtem róla, hogy valami igazságnak kell lenni benne, mert akinek volt valami csillagja, az már tengeri disznónak vagy valami más állatfajtának mondta a katonákat, és ebből azt hihette az ember, hogy az egyszerű katonák sok ezer évvel azelőtt híres hadvezérek voltak.
“