Én ismertem Libeňben egy Paroubek nevű embert, akinek pálinkamérése volt. Egyszer valami drótos berúgott nála borókapálinkától, és káromkodni kezdett, hogy ez a pálinka gyenge, hogy vizet öntenek bele, hogyha ő száz évig drótozna, és az egész keresetéből ilyen borókapálinkát venne, és az egészet egyszerre meginná, akkor is még végig tudna menni egy kifeszített kötélen, és az ölében vinné ezt a Paroubeket. Aztán még azt mondta a Paroubeknek, hogy huncut és sasvári bestia, mire a kedves Paroubek megfogta őt, a fejéhez vágta az egérfogóit meg a drótjait, kidobta az utcára, és ott tovább csépelte a rolóhúzó rúddal egészen a Rokkantak Intézetéig, és úgy megvadult, hogy a karlíni Rokkantak Intézetétől egészen felkergette Žižkovra, onnét a Zsidókemencén át Malešovicébe, ott aztán végre eltört a rúdja, úgyhogy visszamehetett Libeňbe. Na de a nagy izgalomban elfelejtette, hogy az összes vendégek még biztos ott vannak a pálinkamérésben, és azok a csavargók most biztos saját maguk gazdálkodnak benne. Erről meg is győződött, amikor hazaért a boltjába. A roló félig le volt húzva, a bolt előtt két rendőr állt, akik szintén erősen eláztak, amikor odabent rendet csináltak. A fele pálinka hiányzott, az utcán egy üres rumoshordó volt, és a pult alatt Paroubek két részeg pasast talált, akiket a rendőrök nem vettek észre, és amikor Paroubek kihúzta őket, két krajcárt akartak neki fizetni, hogy ők csak annyi rozspálinkát ittak meg. Így jár az, aki mindent elhamarkodik.