Ma már nincs meg köztünk az az igazi bajtársiasság. Régebben, emlékszem, hogy a kaszinóban minden tiszt igyekezett hozzájárulni valamivel a mulatsághoz. Például emlékszem egy Dankl nevű főhadnagyra, ez egyszer meztelenre vetkőzött, lefeküdt a padlóra, egy heringfarkat dugott a fenekébe, és azt játszotta, hogy ő egy tengeri sellő. Egy másik, Schleisner hadnagy, nagyszerűen tudta mozgatni a fülét, remekül utánozta a csődörnyerítést, a macskanyávogást és a dongózúgást. Emlékszem még Skoday kapitányra is. Ez, ha akartuk, mindig hozott a kaszinóba nőket, három nővért, úgy be voltak idomítva, mint a kutyák. Felállította őket az asztalra, és a nők taktusra vetkőzni kezdtek előttünk. A kapitánynak volt egy kis karmesteri pálcája, és le a kalappal, nagyszerű karmester volt. És miket művelt velük a díványon! Egyszer hozatott egy kád meleg vizet, odaállíttatta a szoba közepére, nekünk egymás után meg kellett fürödnünk azokkal a lányokkal, és ő lefényképezett bennünket.