Évekkel ezelőtt Svitavában egy Wagner nevű úr volt az állomásfőnök. Ez úgy bánt az alantasaival, mint egy sintér, és szekírozta őket, ahogy csak tudta, és a legjobban egy Jungwirt nevű váltóőrt nyúzott, amíg ez, szegény, kétségbeesésében beleölte magát a folyóba. De mielőtt ezt megtette volna, levelet írt az állomásfőnöknek, hogy éjszaka kísérteni fogja. Bizonyisten nem hazudok. Meg is tette. A kedves állomásfőnök úr ott ül éjszaka a távírógép mellett, egyszerre csak megszólal a csengő, és az állomásfőnök felveszi a táviratot: “Hogy vagy, te bitang? Jungwirt.” Ez így ment egy egész héten át, és az állomásfőnök minden vonalra szolgálati táviratokat kezdett küldözgetni, válaszul annak a kísértetnek: “Bocsáss meg nekem, Jungwirt.” Erre éjszaka ezt a választ kopogja ki neki a gép: “Akaszd fel magad a szemaforra, a híd mellett. Jungwirt.” És az állomásfőnök úr szót fogadott. Aztán emiatt lecsukták a Svitava melletti állomás távírászát. Látja, kérem, van egypár dolog az ég meg a föld között, amiről nekünk fogalmunk sincsen.