Énnekem olyan pechem van, mint egy Nechleba nevű illetőnek a Nekázanka utcából, aki oda szokott járni a “Kutyakaparó” kocsmába. Ez mindig elhatározta, hogy megjavul, és szombattól fogva új életet kezd, és másnap mindig azt mondta: “Reggelfelé aztán észrevettem, cimborák, hogy egy priccsen fekszek.” És mindig így járt, amikor elhatározta, hogy rendesen hazamegy, és a végén kiderült, hogy valahol betört valami kerítést, vagy kifogta a konflisból a lovat, vagy valami rendőrpatruj kakastollaival akarta kipucolni a pipáját. Ettől borzasztóan kétségbe volt esve, és a legjobban fájt neki, hogy ez a pech egész nemzedékeket üldöz.
“
